Zsoltárok (61-80)

• Zsoltárok 1-20
• Zsoltárok 21-40
• Zsoltárok 41-60
• Zsoltárok 61-80 *
• Zsoltárok 81-100
• Zsoltárok 101-125
• Zsoltárok 126-150
• Zsoltárok Letöltés TEXT ZIP || RAR
• Zsoltárok Letöltés HTML ZIP || RAR

[61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80]

Fejezet 61 ↟↟

1. z éneklõmesternek hangszerre. Dávidé.
2. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat, figyelmezzél az én könyörgésemre.
3. E föld szélérõl kiáltok te hozzád, mert szívem elepedt. Vígy el engem {innen} a sziklára, a hova én nem jutok.
4. Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.
5. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké, hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá. Szela.
6. Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat, a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.
7. Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre {nyujtsd.}
8. Isten elõtt lakozzék örökké, kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt.
9. Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

Fejezet 62 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Jedutun szerint, Dávid zsoltára.
2. Csak Istenben nyugoszik meg lelkem, tõle van az én szabadulásom.
3. Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom, õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
4. Meddig támadtok még egy ember ellen, {meddig} törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?
5. Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából, szeretik a hazugságot, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
6. Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.
7. Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom, õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
8. Istennél van szabadulásom és dicsõségem, az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.
9. Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki elõtte szíveteket, Istn a mi menedékünk. Szela.
10. Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai, ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
11. Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek, a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok,
12. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
13. Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint.

Fejezet 63 ↟↟

1. ávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
2. Isten. én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged, téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize,
3. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
4. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél. az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
5. Áldanálak ezért életem fogytáig, a te nevedben emelném fel kezeimet.
6. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam.
7. Ha reád gondolok ágyamban. õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem,
8. Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
9. Ragaszkodik hozzád az én lelkem, a te jobbod megtámogat engem.
10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
11. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
12. A király pedig örvendezni fog Istenben, dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik, mert bedugatik a hazugok szája.

Fejezet 64 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom, az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.
3. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.
4. A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát, irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.
5. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant, nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
6. Megátalkodottak gonosz szándékukban, megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják. ki látja õket?
7. Álnokságokat koholnak, a kikoholt tervet végrehajták, mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
8. De meglövi õket az Isten, hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
9. És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök, iszonyodik mindenki, a ki õket látja.
10. Akkor megfélemlenek mind az emberek, hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
11. Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül, és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.

Fejezet 65 ↟↟

1. z éneklõmesternek, zsoltár, Dávid éneke.
2. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon, és néked teljesítik {ott} a fogadást.
3. Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
4. Bûneim erõt vettek rajtam, vétkeinket te bocsásd meg.
5. Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban, hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével.
6. Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene, e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma,
7. A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal,
8. A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
9. Félnek is jeleidtõl a szélek lakói, a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
10. Meglátogatod a földet és elárasztod, nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel, gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
11. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.
12. Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad,
13. Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi.
14. A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja, örvendeznek és énekelnek.

Fejezet 66 ↟↟

1. z éneklõmesternek, zsoltár, ének.
2. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
3. Énekeljétek az õ nevének dicsõségét, dicsõítsétek az õ dicséretét.
4. Mondjátok Istennek. Mily csudálatosak a te mûveid. a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
5. Az egész föld leborul elõtted, énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
6. Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait, csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
7. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át. ott örvendeztünk õ benne.
8. A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
9. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
10. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
11. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
12. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
13. Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk. de kihoztál bennünket bõségre.
14. Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
15. A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
16. Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával, ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
17. Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek. miket cselekedett az én lelkemmel.
18. Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
19. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
20. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
21. Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét {nem vonta meg} tõlem.

Fejezet 67 ↟↟

1. z éneklõmesternek, hangszerekkel, zsoltár, ének.
2. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.
3. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
4. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
5. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
6. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
7. A föld megadta az õ gyümölcsét. megáld minket az Isten, a mi Istenünk,
8. Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa.

Fejezet 68 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára, éneke.
2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei, és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.
3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket, a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl,
4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.
5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének, csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.
6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.
7. Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat, csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél. Szela.
9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.
10. Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11. Benne tanyázott a te gyülekezeted. te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten.
12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.
13. A seregek királyai futnak, futnak. s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14. Ha cserények között hevertek is. {olyanok lesztek, mint} a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy {mint} vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, {mintha} hó esett {volna} a Salmonon.
16. Isten hegye a Básán hegye, sok halmú hegy a Básán hegye,
17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül, bizony {ezen} lakozik az Úr mindörökké.
18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer, az Úr közöttük van, mint a Sinai {hegyen} az õ szent {hajléká}ban.
19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben. még a pártütõk is {ide jönnek} lakni, oh Uram Isten.
20. Áldott legyen az Úr. Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene. Szela.
21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22. Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.
23. Azt mondta vala az Úr. Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,
24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.
25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten. Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26. Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók.
28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök, a Zebulon fejedelmei {és} a Nafthali fejedelmei.
29. Istened rendelte el a te hatalmadat. erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél.
30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek, szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32. Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból, Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek. zengjetek dicséretet az Úrnak. Szela.
34. A ki kezdettõl fogva az egek egein ül, ímé, {onnét} szól nagy kemény szóval.
35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.
36. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból, az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten.

Fejezet 69 ↟↟

1. z éneklõmesternek a sósannimra, Dávidé.
2. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3. Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok, feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom, szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem, hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül, a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem.
6. Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted.
7. Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura. Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene.
8. Mert te éretted viselek gyalázatot, {és} borítja pironság az én orczámat.
9. Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
10. Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11. Ha sírok és bõjtöléssel {gyötröm} lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13. A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14. Én pedig néked könyörgök, oh Uram, jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
15. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek, hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl,
16. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem.
17. Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed. A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám,
18. És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól, mert szorongattatom nagyon. siess, hallgass meg engem.
19. Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt, az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat, jól ismered minden szorongatómat.
21. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem, várok vala részvétre, de hiába, vigasztalókra, de nem találék.
22. Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
23. Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24. Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak, és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25. Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
26. Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos,
27. Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
28. Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29. Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
30. Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed.
31. Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32. És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
33. Látják {ezt} majd a szenvedõk és örülnek, ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek.
34. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
35. Dicsérjék õt az egek és a föld, a tengerek és a mi csak mozog azokban.
36. Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait, és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
37. És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.

Fejezet 70 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
2. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess.
3. Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek, riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.
4. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem. Hehé, hehé.
5. Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat. Magasztaltassék fel az Isten.
6. Én pedig szegény és nyomorult vagyok. siess hozzám, oh Isten, segedelmem és szabadítóm vagy te Uram. ne késsél.

Fejezet 71 ↟↟

1. e benned bízom, Uram. Ne szégyenüljek meg soha.
2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem, hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.
4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl, a hamisnak és kegyetlennek markából.
5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva.
6. Reád támaszkodom születésem óta, anyámnak méhébõl te vontál ki engem, rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7. Mintegy csudává lettem sokaknak, de te vagy az én erõs bizodalmam.
8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.
9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején, mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem.
10. Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11. Mondván. Az Isten elhagyta õt. Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12. Oh Isten, ne távozzál el tõlem. Én Istenem, siess segítségemre.
13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei, borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek.
14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok, csak a te igazságodról emlékezem.
17. Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél, kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?.
20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, {de} ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
21. Megsokasítod az én nagyságomat, hozzám fordulsz {és} megvigasztalsz engem.
22. Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem. Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje.
23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Fejezet 72 ↟↟

1. alamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2. Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3. Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4. Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.
5. Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.
6. Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7. Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8. És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a {nagy} folyamtól a föld határáig.
9. Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10. Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot, Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11. Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12. Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt, a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
13. Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja,
14. Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.
15. És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.
16. Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is, rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17. Tartson neve mindörökké, viruljon neve, míg a nap lesz, vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.
18. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül.
19. Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen. Ámen.
20. Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

Fejezet 73 ↟↟

1. száf zsoltára.
2. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.
3. De én?. Már-már meghanyatlottak lábaim, és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
4. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
5. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
6. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
7. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
8. A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
9. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak, elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
10. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
11. Azért fordul az õ népe ide, hogy tele {pohár} vizet szürcsölnek,
12. És mondják. Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
13. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek.
14. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet,
15. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel.
16. Ha azt mondom. Ilyen módon szólok. Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
17. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben.
18. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe. megértém azoknak sorsát.
19. Bizony síkos földön helyezted el õket, pusztaságokra vetetted ki õket.
20. Mind elpusztulnak egy szempillantásban. Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
21. Mint álmot, ha felserkenünk. te Uram, ha felserkensz, {úgy }veted meg képöket.
22. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim.
23. Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
24. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
25. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
26. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön.
27. Ha elfogyatkozik is testem és szívem. szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké.
28. Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek, mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
29. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Fejezet 74 ↟↟

1. száf tanítása.
2. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?
3. Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál. a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol.
4. Lépj fel a teljes pusztaságba, mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen.
5. Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak. jeleiket tûzték fel jelekké.
6. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
7. Faragványait már mind összetördelték. fejszékkel és põrölyökkel.
8. Szent helyedet lángba borították, neved hajlékát földig megfertõztették.
9. Ezt mondották szívökben. Dúljuk fel õket mindenestõl. Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
10. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná. meddig tart {ez?}
11. Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
12. Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? {Vond} ki kebeledbõl. végezz.
13. Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
14. Te hasítottad ketté a tengert erõddel, te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
15. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
16. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
17. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd, te formáltad a világosságot és a napot.
18. Te szabtad meg a földnek minden határát. a nyarat és a telet te formáltad.
19. Emlékezzél meg errõl. ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
20. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét, szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen.
21. Tekints a szövetségre, mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
22. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza, a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
23. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet, emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond.
24. Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik.

Fejezet 75 ↟↟

1. z éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk, neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3. Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
4. A föld és annak minden lakosa elcsügged, én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
5. A kérkedõknek azt mondom. Ne kérkedjetek, és a gonoszoknak. Ne emeljetek szarvat.
6. Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal,
7. Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl {támad} a felmagasztalás,
8. Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal.
9. Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele, ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
10. Én pedig hirdetem {ezt} mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
11. És a gonoszoknak szarvait mind letördelem, az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Fejezet 76 ↟↟

1. z éneklõmesternek hangszerekkel, Aszáf zsoltára, ének.
2. Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben.
3. Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
4. Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
5. Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
6. Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hõs kezének ereje veszett.
7. A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
8. Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elõtt, mikor haragszol?
9. Az egekbõl jelentetted ki ítéletedet, a föld megrettent és elcsendesedett,
10. Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját. Szela.
11. Mert az emberek haragja megdicsõít téged, miután felövezed végsõ haragodat.
12. Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek, mindnyájan, a kik õ körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.
13. Mert a fejedelmek gõgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.

Fejezet 77 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Jedutunnak, Aszáfé, zsoltár.
2. Szavamat Istenhez {emelem} és kiáltok, szavamat Istenhez {emelem}, hogy figyelmezzen reám.
3. Nyomorúságom idején az Urat keresem, kezem feltartom éjjel szünetlenül, lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4. Istenrõl emlékezem és sóhajtok, róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5. Szemeimet ébren tartod, hánykolódom, de nem szólhatok.
6. Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
7. Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl, szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem.
8. Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9. Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
10. Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
11. És mondám. Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
12. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról,
13. És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.
14. Oh Isten, a te utad szentséges, kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
15. Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz, megmutattad a népek között a te hatalmadat.
16. Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
17. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének, a mélységek is megrázkódának.
18. A felhõk vizet ömlesztének, megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19. Mennydörgésed zúgott a forgószélben, villámlásaid megvilágosították a mindenséget, megrázkódott és megindult a föld.
20. Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken, és nyomaid nem látszottak meg.
21. Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Fejezet 78 ↟↟

1. száf tanítása.
2. Figyelj én népem az én tanításomra, hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
3. Megnyitom az én számat példabeszédre, rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.
4. A miket hallottunk és tudunk, és a miket atyáink beszéltek nékünk,
5. Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól, a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
6. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben, a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat,
7. Hogy megtudja {azokat} a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek, és felkeljenek és hirdessék {azokat} fiaiknak,
8. Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.
9. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik. szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.
10. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján,
11. Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében,
12. Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
13. Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
14. Ketté választotta a tengert s átvitte õket, és felállította a vizeket fal gyanánt.
15. Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.
16. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.
17. Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett.
18. Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában,
19. És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.
20. És szólának Isten ellen, mondván. Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
21. Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek, de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?
22. Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen,
23. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,
24. És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
25. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
26. Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,
27. Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet,
28. És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
29. És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.
30. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
31. Még fel sem hagytak a kivánságukkal, az étel még a szájukban vala.
32. Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül {sokakat} megöle, és Izráelnek ifjait levágá,
33. Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.
34. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
35. Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
36. És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok,
37. És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
38. De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez,
39. Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
40. Azért eszébe vevé, hogy test õk, {és olyanok, mint} az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.
41. Hányszor keserítették õt a pusztában, {hányszor} illették fájdalommal a kietlenben?.
42. És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
43. Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, {sem} a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól,
44. Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
45. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
46. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.
47. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
48. Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.
49. Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
50. Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást. a gonosz angyalok seregét.
51. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
52. És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.
53. Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.
54. És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
55. És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.
56. És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel, és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
57. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait,
58. Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik, visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
59. Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
60. Meghallá ezt Isten és felgerjede, és az Izráelt felette megútálá.
61. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között,
62. Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.
63. És fegyver alá rekeszté az õ népét, és az õ öröksége ellen felgerjede.
64. Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
65. Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
66. Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból, mint hõs, a ki bortól vigadoz,
67. És visszaveré ellenségeit, s örök gyalázatot vete reájok.
68. Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét,
69. Hanem a Júda törzsét választá, a Sion hegyét, a melyet szeret.
70. És megépíté szent helyét, mint egy magas {vár}at, mint a földet, a melyet örök idõre fundált.
71. És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.
72. A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.
73. És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

Fejezet 79 ↟↟

1. száf zsoltára.
2. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertõztették szent templomodat, Jeruzsálemet kõhalommá tették.
3. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
4. Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.
5. Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
6. Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?
7. Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet,
8. Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
9. Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl, siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
10. Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért, ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
11. Minek mondanák a pogányok. Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
12. Jusson elõdbe a foglyok könyörgése, karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait,
13. És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram.
14. Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet.

Fejezet 80 ↟↟

1. z éneklõmesternek a sosannim-éduthra, Aszáf zsoltára.
2. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat, a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel.
3. Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket.
4. Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
5. Seregeknek Ura, Istene. meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
6. Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.
7. Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
8. Seregek Istene, állíts helyre minket, világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
9. Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.
10. Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
11. Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei {olyanok lettek, mint} az Isten czédrusfái.
12. Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
13. Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?
14. Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
15. Oh Seregek Istene. kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt.
16. És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél.
17. Elégett a tûzben, levágatott, arczod haragjától elvesznek.
18. Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,
19. Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
20. Seregek Ura, Istene. állíts helyre minket, világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.