Zsoltárok (1-20)

• Zsoltárok 1-20 *
• Zsoltárok 21-40
• Zsoltárok 41-60
• Zsoltárok 61-80
• Zsoltárok 81-100
• Zsoltárok 101-125
• Zsoltárok 126-150
• Zsoltárok Letöltés TEXT ZIP || RAR
• Zsoltárok Letöltés HTML ZIP || RAR

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20]

Fejezet 1 ↟↟

1. oldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül,
2. Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.
3. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben, sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
6. Mert tudja az Úr az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész.

Fejezet 2 ↟↟

1. iért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen.
3. Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket.
4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében.
6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen.
7. Törvényül hirdetem. Az Úr mondá nékem. Én fiam vagy te, én ma nemzettelek téged.
8. Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9. Összetöröd õket vasvesszõvel. széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái.
11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak.

Fejezet 3 ↟↟

1. ávid zsoltára, fia, Absolon elõl való futásakor.
2. Uram. mennyire megsokasodtak ellenségeim. sokan vannak a reám támadók.
3. Sokan mondják az én lelkem felõl. Nincs számára segítség Istennél, Szela.
4. De te, oh Uram. paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
5. Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
6. Én lefekszem és elalszom, felébredek, mert az Úr támogat engem.
7. Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
8. Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet, a gonoszok fogait összetörted.
9. Az Úré a szabadítás, {legyen} a te népeden a te áldásod. Szela.

Fejezet 4 ↟↟

1. z éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene, szorultságomban tág tért adtál nékem, könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat.
3. Emberek fiai. Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? {Meddig} szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok.
5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek. beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok. Szela.
6. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7. Sokan mondják. Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram.
8. Nagyobb örömöt adsz {így} szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
9. Békességben fekszem le és legott elaluszom, mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.

Fejezet 5 ↟↟

1. z éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
2. Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat.
3. Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem, mert én hozzád imádkozom.
4. Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
5. Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél, nem lakhatik tenálad gonosz.
6. Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.
7. Elveszted, a kik hazugságot szólnak, a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
8. Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek, leborulok szent templomodban a te félelmedben.
9. Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, egyengesd elõttem a te útadat.
10. Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság, nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
11. Kárhoztasd õket, oh Isten, essenek el saját tanácsaik által, taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
12. És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned, mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
13. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.

Fejezet 6 ↟↟

1. z éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint, Dávid zsoltára.
2. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam. gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim.
4. Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5. Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért,
6. Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
7. Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9. Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
11. Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem, meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Fejezet 7 ↟↟

1. ávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
2. Én Uram Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
3. Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
4. Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
5. Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet.
6. {Akkor} ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
7. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen, serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet.
8. És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
9. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint.
10. Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat, mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
11. Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.
12. Isten igaz biró, és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
13. Ha meg nem tér a {gonosz,} kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
14. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
15. Ímé, álnoksággal vajúdik {a gonosz}, hamisságot fogan és hazugságot szül.
16. Gödröt ás és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, a mit csinált.
17. Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.
18. Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.

Fejezet 8 ↟↟

1. z éneklõmesternek a gittithre, Dávid zsoltára.
2. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.
3. A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.
4. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél.
5. Micsoda az ember - {mondom} - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
6. Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt.
7. Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél,
8. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is,
9. Az ég madarait és a tenger halait, {mindent}, a mi a tenger ösvényein jár.
10. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön.

Fejezet 9 ↟↟

1. z éneklõmesternek a múthlabbén szerint, Dávid zsoltára.
2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet,
4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt,
5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet. az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.
6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt. nevöket mindörökre kitörölted.
7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre, és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.
9. És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10. És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
11. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet, mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
12. Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
13. Mert számon kéri a {kiontott} vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14. Könyörülj rajtam, Uram. lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból,
15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban, hadd örvendjek a te szabadításodban.
16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak, a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott, a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18. Seolba jutnak a gonoszok, {oda} minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.
19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó, ítéltessenek meg a pogányok te elõtted.
21. Rettentsd meg, Uram, õket, tudják meg a pogányok, hogy halandók õk. Szela.

Fejezet 10 ↟↟

1. ram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?
2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3. Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4. A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz, nincs Isten, ez minden gondolatja.
5. Szerencsések az õ útai minden idõben, messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6. Azt mondja szívében. Nem rendülök meg soha örökké, mert nem {esem} bajba.
7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal, nyelve alatt hamisság és álnokság.
8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt, elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10. Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.
11. Azt mondja szívében. Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát. nem is látott soha.
12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet, ne feledkezzél el a szegényekrõl.
13. Miért szidja Istent a gonosz? {Miért} mondja szívében. Nem keresed {rajta.}
14. Te látod {ezt,} mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. Törd össze a gonosznak karját, és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.
16. Az Úr király mindenha és mindörökké, a pogányok kivesznek az õ földjérõl.
17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram. Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

Fejezet 11 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávidé. Az Úrban bízom, hogy mondhatjátok az én lelkemnek. fuss a ti hegyetekre, mint a madár?.
2. Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.
3. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
4. Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben, az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
5. Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.
6. Hálókat hullat a gonoszokra, tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök.
7. Mert az Úr igaz, igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

Fejezet 12 ↟↟

1. z éneklõmesternek a seminithre, Dávid zsoltára.
2. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
3. Hamisságot szól egyik a másiknak, hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.
4. Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
5. A kik ezt mondják. Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak, ki lehetne Úr felettünk?
6. A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr, biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
7. Az Úr beszédei tiszta beszédek, {mint} földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
8. Te Uram, tartsd meg õket, õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.
9. Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

Fejezet 13 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?
3. Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
4. Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem, világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra,
5. Hogy ne mondja ellenségem. meggyõztem õt, háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
6. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek, hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem.

Fejezet 14 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében. Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek, nincs, a ki jót cselekedjék.
2. Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
3. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4. Nem tudják-é {ezt} mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat {pedig} segítségül nem hívják?
5. Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van.
6. A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.
7. Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás. Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Fejezet 15 ↟↟

1. ávid zsoltára.
2. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
3. A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.
4. Nem rágalmaz nyelvével, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
5. A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli. a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
6. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Fejezet 16 ↟↟

1. ávid miktámja.
2. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
3. Ezt mondom az Úrnak. Én Uram vagy te, feletted való jóm nincsen.
4. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
5. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más {isten után} sietnek, nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
6. Az Úr az én osztályos részem és poharam, te támogatod az én sorsomat.
7. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
8. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem, még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
9. Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
10. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem, testem is biztosságban lakozik.
11. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
12. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad, a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

Fejezet 17 ↟↟

1. ávid imádsága.
2. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról.
3. A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
4. Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel, próbáltál engem, nem találtál semmi {rosszat, ha tán} gondoltam {is}, nem jött ki a számon.
5. Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.
6. Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
7. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem. Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
8. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
9. Tarts meg engemet, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
10. A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem, ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
11. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
12. Körülvettek most minket mentünkben, szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
13. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.
14. Kelj fel, oh Uram. Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel,
15. Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl. Az õ osztályrészük az életben van, megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
16. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

Fejezet 18 ↟↟

1. z éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
2. És monda. Szeretlek Uram, én erõsségem.
3. Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom. az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
5. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6. A Seol kötelei vettek körül, a halál tõrei fogtak meg engem.
7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam, szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak, és megindultak, mert haragra gyúlt.
9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz, izzó szén gerjedt belõle.
10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12. A sötétséget tette rejtekhelyévé, sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
13. Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett, és jégesõ {hullt} és eleven szén.
15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai, a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17. Lenyúlt a magasból és felvett engem, kivont engem nagy vizekbõl.
18. Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19. Rám jöttek veszedelmem napján, de az Úr volt az én támaszom.
20. És kivitt engem tágas helyre, kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem,
22. Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
23. Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
24. És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
25. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy. a tökéleteshez tökéletes vagy.
27. A tisztával tiszta vagy, s a visszáshoz visszás vagy.
28. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod,
29. Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet, az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
30. Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
31. Az Istennek útja tökéletes, az Úrnak beszéde tiszta, paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
32. Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33. Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat.
34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35. Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37. Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38. Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39. Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek, lábaim alá hullanak.
40. Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
41. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
42. Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
43. És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
44. Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól, nemzetek fejévé tettél engem, oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
45. A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
46. Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
47. Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene.
48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám,
49. A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50. Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
51. Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.

Fejezet 19 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3. Nap napnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést.
4. Nem {olyan} szó, sem {olyan} beszéd, a melynek hangja nem hallható.
5. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6. Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki, örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.
7. Kijövetele az ég {egyik} szélétõl s forgása a {másik} széléig, és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.
8. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket, az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.
9. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet, az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
10. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké, az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.
11. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is, és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12. Szolgádat is intik azok, a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
13. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.
14. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól, ne uralkodjanak rajtam, akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl.
15. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm.

Fejezet 20 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején, oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
3. Küldjön néked segítséget a szent helyrõl, és a Sionból támogasson téged.
4. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
5. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
6. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót {lobogtassunk.} teljesítse az Úr minden kérésedet.
7. Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét, meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.
8. Ezek szekerekben, amazok lovakban {bíznak,} mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.
9. Azok meghanyatlanak és elesnek, mi pedig felkelünk és megállunk.
10. Uram, segítsd meg a királyt. Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.