Zsoltárok (126-150)

• Zsoltárok 1-20
• Zsoltárok 21-40
• Zsoltárok 41-60
• Zsoltárok 61-80
• Zsoltárok 81-100
• Zsoltárok 101-125
• Zsoltárok 126-150 *
• Zsoltárok Letöltés TEXT ZIP || RAR
• Zsoltárok Letöltés HTML ZIP || RAR

[126] [127] [128] [129] [130] [131] [132] [133] [134] [135] [136] [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] [144] [145] [146] [147] [148] [149] [150]

Fejezet 126 ↟↟

1. rádicsok éneke.
2. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
3. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok. Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr.
4. Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
5. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön.
6. A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
7. A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.

Fejezet 127 ↟↟

1. rádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.
2. Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek. Szerelmesének álmában ád eleget.
3. Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak, az anyaméh gyümölcse. jutalom.
4. Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.
5. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét, nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

Fejezet 128 ↟↟

1. rádicsok éneke.
2. Mind boldog az, a ki féli az Urat, a ki az õ útaiban jár.
3. Bizony, kezed munkáját eszed. Boldog vagy és jól van dolgod.
4. Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében, fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
5. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat.
6. Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében,
7. És meglássad fiaidnak fiait, békesség legyen Izráelen.

Fejezet 129 ↟↟

1. rádicsok éneke.
2. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta. mondja most Izráel.
3. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
4. Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
5. Igaz az Úr. Elszaggatja a gonoszok kötelét.
6. Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
7. Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.
8. A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.
9. Az átutazók se mondják. Az Úr áldása rátok. Áldunk benneteket az Úrnak nevében.

Fejezet 130 ↟↟

1. rádicsok éneke.
2. A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram.
3. Uram, hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra.
4. Ha a bûnöket számon tartod, Uram. Uram, kicsoda maradhat meg?.
5. Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.
6. Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
7. {Várja} lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
8. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás.
9. Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.

Fejezet 131 ↟↟

1. rádicsok éneke, Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után,
2. Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
3. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké.

Fejezet 132 ↟↟

1. rádicsok éneke.
2. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról,
3. A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének.
4. Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba,
5. Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert,
6. Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot.
7. Ímé, hallottunk róla Efratában, rátaláltunk Jaar térségein.
8. Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához.
9. Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre. te és a te hatalmadnak ládája.
10. Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek.
11. Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl.
12. Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól. Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe,
13. Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
14. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül.
15. Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem,
16. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel,
17. Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
18. Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
19. Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Fejezet 133 ↟↟

1. rádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak.
2. Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán, a mely lefoly köntöse prémjére,
3. Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké.

Fejezet 134 ↟↟

1. rádicsok éneke.
2. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente.
3. Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat.
4. Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet.

Fejezet 135 ↟↟

1. icsérjétek az Urat.
2. Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak.
3. A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
4. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, zengjétek nevét, mert gyönyörûséges.
5. Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
6. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
7. Mind megteszi az Úr, a mit akar. az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
8. Felemeli a felhõket a földnek szélérõl, villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
9. A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
10. Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
11. A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat.
12. Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
13. És odaadta földüket örökségül, örökségül saját népének, Izráelnek.
14. Uram. Örökkévaló a te neved, nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
15. Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
16. A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
17. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak,
18. Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban.
19. Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, {és} mindazok, a kik bíznak bennök.
20. Izráel háznépe. áldjátok az Urat. Áronnak háznépe. áldjátok az Urat.
21. Lévinek háznépe. áldjátok az Urat. Kik félik az Urat. áldjátok az Urat.
22. Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 136 ↟↟

1. agasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2. Magasztaljátok az istenek Istenét, mert örökkévaló az õ kegyelme.
3. Magasztaljátok az uraknak Urát, mert örökkévaló az õ kegyelme.
4. A ki nagy csodákat mûvel egyedül, mert örökkévaló az õ kegyelme.
5. A ki teremtette az egeket bölcseséggel, mert örökkévaló az õ kegyelme.
6. A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé, mert örökkévaló az õ kegyelme.
7. A ki teremtette a nagy világító testeket, mert örökkévaló az õ kegyelme.
8. A napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökkévaló az õ kegyelme.
9. A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka, mert örökkévaló az õ kegyelme.
10. A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben, mert örökkévaló az õ kegyelme.
11. A ki kihozta Izráelt azok közül, mert örökkévaló az õ kegyelme.
12. Hatalmas kézzel és kifeszített karral, mert örökkévaló az õ kegyelme.
13. A ki kétfelé választotta a veres tengert, mert örökkévaló az õ kegyelme.
14. És átvitte Izráelt annak közepén, mert örökkévaló az õ kegyelme.
15. Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté, mert örökkévaló az õ kegyelme.
16. A ki vezérlette népét a pusztában, mert örökkévaló az õ kegyelme.
17. A ki nagy királyokat vert le, mert örökkévaló az õ kegyelme.
18. És megvert hatalmas királyokat, mert örökkévaló az õ kegyelme.
19. Szíhont, az Emoreusok királyát, mert örökkévaló az õ kegyelme.
20. Meg Ógot, a Básán királyát, mert örökkévaló az õ kegyelme.
21. És örökségül adta az õ földjüket, mert örökkévaló az õ kegyelme.
22. Örökségül szolgájának, az Izráelnek, mert örökkévaló az õ kegyelme.
23. A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban, mert örökkévaló az õ kegyelme.
24. És megszabadított minket elleneinktõl, mert örökkévaló az õ kegyelme.
25. A ki eledelt ad minden testnek, mert örökkévaló az õ kegyelme.
26. Magasztaljátok az egek Istenét, mert örökkévaló az õ kegyelme.

Fejezet 137 ↟↟

1. abilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2. A fûzfákra, közepette, {oda} függesztettük hárfáinkat,
3. Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, {mondván}. Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül.
4. Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?.
5. Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem.
6. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének.
7. Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján. Rontsátok le, rontsátok le fenékig.
8. Babilon leánya, te pusztulóra vált. Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk.
9. Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet.

Fejezet 138 ↟↟

1. ávidé. Magasztallak téged teljes szívembõl, énekkel áldlak az istenek elõtt.
2. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért, mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
3. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ {támadt.}
4. Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5. És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége.
6. Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7. Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz, ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló. ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait.

Fejezet 139 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
3. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
4. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
5. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram.
6. Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
7. Csodálatos elõttem {e} tudás, magasságos, nem érthetem azt.
8. Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
9. Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
10. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék.
11. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
12. Ha azt mondom. A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
13. A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan, mint a világosság.
14. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
15. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid. és jól tudja ezt az én lelkem.
16. Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, {mintegy} a föld mélyében.
17. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva. a napok is, a melyeken formáltatni fognak, holott egy sem volt még meg közülök.
18. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten. Mily nagy azoknak summája.
19. Számlálgatom õket. többek a fövénynél, felserkenek s mégis veled vagyok.
20. Vajha elvesztené Isten a gonoszt. Vérszopó emberek, fussatok el tõlem.
21. A kik gonoszul szólnak felõled, {és nevedet} hiába veszik fel, a te ellenségeid.
22. Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
23. Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek.
24. Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet. Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat.
25. És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján.

Fejezet 140 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl, a zsarnok férfitól védj meg engemet.
3. A kik gonoszt gondolnak szívökben, {és} minden nap háborút kezdenek.
4. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó, áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl, a zsarnok férfitól védj meg engemet. A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6. Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket, hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém. Szela.
7. Mondám az Úrnak. Istenem vagy te. Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát.
8. Én Uram, Istenem, szabadításom ereje. fedezd be fejemet a háború napján.
9. Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván, rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik. Szela.
10. A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11. Eleven szenek hulljanak reájok, tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek.
12. A nyelves ember meg ne maradjon e földön, a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
14. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, {s} orczád elõtt lakoznak az igazságosak.

Fejezet 141 ↟↟

1. ávid zsoltára.
2. Uram. hívlak téged. siess én hozzám, figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
3. Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, {s} kezem felemelése estvéli áldozat {legyen.}
4. Tégy Uram závárt az én szájamra, õriztessed az én ajkaim nyílását.
5. Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe, és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl.
6. Ha igaz fedd engem. jól van az, ha dorgál engem. mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
7. Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
8. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
9. De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek, hozzád folyamodom. ne oltsd el életemet.
10. Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól.
11. Essenek az álnokok saját tõreikbe, míg én egyben általmegyek.

Fejezet 142 ↟↟

1. ávid tanítása, imádság a barlangban létekor.
2. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
3. Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
4. Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
5. Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne, nincsen számomra menedék, senki sem tudakozódik felõlem.
6. Hívlak téged, oh Uram, {s ezt} mondom. Te vagy oltalmam {és} örökségem az élõknek földén,
7. Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok. Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál.
8. Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet. Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

Fejezet 143 ↟↟

1. ávid zsoltára.
2. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hûséged {és} igazságod szerint hallgass meg engemet.
3. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted.
4. Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet, betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké.
5. Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem.
6. Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat, kezed munkáiról elmélkedem.
7. Feléd terjesztgetem kezeimet, lelkem, mint szomjú föld, úgy {eped} utánad. Szela.
8. Siess, hallgass meg engem Uram. Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
9. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned. Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet.
10. Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram, hozzád menekülök.
11. Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem. A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
12. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért, vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért.
13. És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet, mert szolgád vagyok.

Fejezet 144 ↟↟

1. ávidé. Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, {s} viadalra az én ujjaimat.
2. Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem, paizsom, és az, a kiben én bízom. õ veti alám népemet.
3. Uram. Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4. Olyan az ember, mint a lehellet, napjai, mint az átfutó árnyék.
5. Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá, illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek.
6. Lövelj villámot és hányd szerte õket, bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7. Nyújtsd le kezeidet a magasból, ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl,
8. A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9. Isten. Új éneket éneklek néked, tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged,
10. Ki segítséget ád a királyoknak, {s} megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11. Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12. Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban, leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak, juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14. Ökreink megrakodva legyenek, sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15. Boldog nép az, a melynek így van dolga, boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

Fejezet 145 ↟↟

1. ávid dicsérõ éneke.
2. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké.
3. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké.
4. Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
5. Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
6. A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
7. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
8. A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
9. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
10. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
11. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
12. Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
13. Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.
14. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.
15. Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
16. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
17. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
18. Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.
19. Közel van az Úr minden õt hívóhoz, mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.
20. Beteljesíti az õt félõknek kivánságát, kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.
21. Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik, de a gonoszokat mind megsemmisíti.
22. Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké.

Fejezet 146 ↟↟

1. icsérjétek az Urat. Dicsérd én lelkem az Urat.
2. Dicsérem az Urat, a míg élek, éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet.
4. Kimegyen a lelke, visszatér földébe, {és} aznapon elvesznek az õ tervei.
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében,
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké,
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket, szereti az Úr az igazakat.
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket, árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 147 ↟↟

1. icsérjétek az Urat. Hiszen Istenünkrõl énekelni jó, hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog.
2. Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit,
3. Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.
4. Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.
5. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6. Megtartja az Úr a nyomorultakat, a gonoszokat földig megalázza.
7. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek.
8. A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, {és} füvet sarjaszt a hegyeken,
9. A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik,
11. Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12. Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat. Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet.
13. Mert erõsekké teszi kapuid zárait, {s} megáldja benned a te fiaidat.
14. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete.
16. Olyan havat ád, mint a gyapjú, {és} szórja a deret, mint a port.
17. Darabokban szórja le jegét. ki állhatna meg az õ fagya elõtt?
18. Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket, megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19. Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20. Nem tesz így egyetlen néppel sem, végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 148 ↟↟

1. icsérjétek az Urat.
2. Dicsérjétek az Urat az égbõl, dicsérjétek õt a magas helyeken.
3. Dicsérjétek õt angyalai mind, dicsérjétek õt minden õ serege.
4. Dicsérjétek õt. nap és hold, dicsérjétek õt mind. fényes csillagai.
5. Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok.
6. Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk.
7. Örök idõre állította fel õket, törvényt szabott és nem tér el attól.
8. Dicsérjétek az Urat a földrõl. viziszörnyek és mély vizek {ti }mind.
9. Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik,
10. Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind {ti }czédrusok,
11. Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok,
12. Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind {ti} földi bírák.
13. Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel.
14. Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül, az õ dicsõsége égre-földre {kihat.}
15. És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje. Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 149 ↟↟

1. icsérjétek az Urat. Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérje õt a kegyesek gyülekezete.
2. Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében. Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban.
3. Dicsérjék az õ nevét tánczczal, dobbal és hárfával zengjenek néki.
4. Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg.
5. Vígadozzanak a kegyesek tisztességben, ujjongjanak nyugvó helyökön.
6. Isten-dicsõítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben,
7. Hogy bosszút álljanak a pogányokon, {és} megfenyítsék a nemzeteket.
8. Hogy lánczra fûzzék királyaikat, fõembereiket pedig vas-bilincsekbe.
9. Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsõség ez az õ minden kegyeltjére. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 150 ↟↟

1. icsérjétek az Urat.
2. Dicsérjétek Istent az õ szent helyén, dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán.
3. Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint.
4. Dicsérjétek õt kürt-zengéssel, dicsérjétek õt hárfán és cziterán,
5. Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával,
6. Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal.
7. Minden lélek dicsérje az Urat. Dicsérjétek az Urat.