Zsoltárok (41-60)

• Zsoltárok 1-20
• Zsoltárok 21-40
• Zsoltárok 41-60 *
• Zsoltárok 61-80
• Zsoltárok 81-100
• Zsoltárok 101-125
• Zsoltárok 126-150
• Zsoltárok Letöltés TEXT ZIP || RAR
• Zsoltárok Letöltés HTML ZIP || RAR

[41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60]

Fejezet 41 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2. Boldog, a ki a nyomorultra gondol, a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3. Az Úr megõrzi azt és élteti azt, boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4. Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán, bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5. Én azt mondtam. Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
6. Ellenségeim rosszat mondanak felõlem. Mikor hal meg és vész ki a neve?
7. Ha látogatni jön {be valaki,} hiábavalóságot beszél, szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára {és} beszél.
8. Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem.
9. Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé.
10. Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik.
12. Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem,
13. Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
14. Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen.

Fejezet 42 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Kóráh fiainak tanítása.
2. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten.
3. Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez, mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?
4. Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem. "Hol van a te Istened?"
5. Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben, mert nagy csoportban vonultam {ezelõtt} és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.
6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.
7. Istenem. elcsügged bennem az én lelkem, azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.
8. Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem.
9. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10. Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak. Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11. Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem. Hol van a te Istened?
12. Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Fejezet 43 ↟↟

1. télj meg engem oh Isten. és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen, az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.
2. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
3. Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem, vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
4. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem.
5. Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Fejezet 44 ↟↟

1. z éneklõmesternek, a Kóráh fiainak tanítása.
2. Oh Isten. füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3. Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad, népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
4. Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik, hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
5. Te magad vagy az én királyom oh Isten. Rendelj segítséget Jákóbnak.
6. Általad verjük le szorongatóinkat, a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7. Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem,
8. Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
9. Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10. Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11. Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12. Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13. Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14. Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
15. Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16. Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17. A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19. Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl.
20. Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez.
22. Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
23. Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon, tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24. Serkenj fel. Miért alszol Uram?. Kelj fel, ne vess el {minket} örökké.
25. Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26. Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért.

Fejezet 45 ↟↟

1. z éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása, ének a szerelmetesrõl.
2. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom. mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
3. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
4. Kösd derekadra kardodat vitéz. Dicsõségedet és ékességedet.
5. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért {és} jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
6. Nyilaid élesek, népek hullanak alád, a király ellenségeinek szívében.
7. Trónod oh Isten örökkévaló, igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
8. Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
9. Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted, elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
10. Királyok leányai a te ékességeid, jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.
11. Halld csak leány, nézd csak, hajtsd ide füledet. Feledd el népedet és az atyád házát.
12. Szépségedet a király kivánja, hiszen urad õ, hódolj hát néki.
13. Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
14. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
15. Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek {vonulnak} utána, az õ társnõi, néked hozzák õket.
16. Bevezetik õket örömmel, vígsággal, bemennek a király palotájába.
17. Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.
18. Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre, örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek.

Fejezet 46 ↟↟

1. z éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2. Isten a mi oltalmunk és erõsségünk. igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.
4. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai, hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6. Az Isten õ közepette van, nem rendül meg, megsegíti Isten virradatkor.
7. Nemzetek zajongnak, országok mozognak, kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9. Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön,
10. Hadakat némít el a föld széléig, ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
11. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten. Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

Fejezet 47 ↟↟

1. z éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
3. Mert az Úr felséges, rettenetes, nagy király az egész földön.
4. Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
5. Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.
6. Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
7. Énekeljetek Istennek, énekeljetek, énekeljetek királyunknak, énekeljetek.
8. Mert az egész föld királya az Isten. énekeljetek bölcseséggel.
9. Isten uralkodik a nemzetek fölött, Isten ott ül az õ szentségének trónján.
10. Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai, magasságos õ igen.

Fejezet 48 ↟↟

1. Kóráh fiainak zsoltáréneke.
2. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.
3. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.
4. Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
5. Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.
6. Meglátták õk, legott elcsodálkoztak, megijedtek, elriadtak.
7. Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé,
8. A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
9. A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában, örökre megerõsítette azt az Isten. Szela.
10. A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
11. A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig, igazsággal teljes a te jobbod.
12. Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
13. Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
14. Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek.
15. Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig.

Fejezet 49 ↟↟

1. z éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói.
3. Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4. Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5. Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6. Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7. A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8. Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9. Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre,
10. Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11. De meglátja. A bölcsek is meghalnak, együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12. Gondolatjok {ez.} az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre {szállnak,} nevöket hangoztatják a földön.
13. Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg, hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14. Ez az õ sorsuk bolondság nékik, de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15. Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel, alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16. Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor {az} megragad engem. Szela.
17. Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége,
18. Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal, dicsõsége nem száll le utána.
19. Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal.
20. {Mégis} az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
21. Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága. hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

Fejezet 50 ↟↟

1. sáf zsoltára.
2. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.
3. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
4. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat, emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
5. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.
6. Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet.
7. És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
8. Hallgass én népem, hadd szóljak. Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad, Isten vagyok én, a te Istened.
9. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
10. {De} nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból,
11. Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
12. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai {tudva vannak} nálam.
13. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
14. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
15. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat.
16. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
17. A gonosznak pedig ezt mondja Isten. Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
18. Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet.
19. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
20. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
21. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
22. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom {azokat.}
23. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül.
24. A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Fejezet 51 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid zsoltára,
2. Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint, irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet.
4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet,
5. Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem {forog.}
6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt, hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7. Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.
8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.
12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.
13. Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.
14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15. Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.
16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene. hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.
19. Isten elõtt {kedves} áldozatok. a töredelmes lélek, a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg.
20. Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal, és építsd meg Jeruzsálem kõfalait.
21. Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai, az égõ és egész áldozat. akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

Fejezet 52 ↟↟

1. z éneklõmesternek, Dávid tanítása,
2. Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki. Dávid az Akhimélek házába ment be.
3. Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való.
4. Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere.
5. Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6. Szeretsz minden ártalmas beszédet, {és} az álnok nyelvet.
7. Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
8. És látják {ezt} az igazak, és félnek, és nevetnek rajta.
9. Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt.
10. Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
11. Áldlak téged örökké, hogy {így} cselekedtél, nevedben remélek, mert jóságos {vagy,} a te híveid elõtt.

Fejezet 53 ↟↟

1. z éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
2. Ezt mondta a balgatag az õ szívében. Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
3. Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
4. Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
5. Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
6. Ott félnek {nagy} félelemmel, a hol nincsen félelem, mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened, megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket.
7. Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás. Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel.

Fejezet 54 ↟↟

1. z éneklõmesternek, hangszerekkel, Dávid tanítása,
2. Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak. Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3. Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem.
4. Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5. Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6. Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7. Bosszút áll az utánam leselkedõkön, a te igazságod által rontsd meg õket.
8. Kész szívvel áldozom néked. áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
9. Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Fejezet 55 ↟↟

1. z éneklõmesternek, hangszerekkel, Dávid tanítása.
2. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl,
3. Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet, mert keseregve bolyongok és jajgatok.
4. Az ellenségnek szaváért {és} a hitetlenek nyomorgatásáért. mert hazugságot hárítanak reám, és {nagy} dühösséggel ellenkeznek velem.
5. Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
6. Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
7. Mondám. Vajha szárnyam volna, mint a galambnak. Elrepülnék és nyugodnám.
8. Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
9. Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
10. Rontsd meg Uram, {és} oszlasd meg az õ nyelvöket, mert erõszakot és háborgást látok a városban.
11. Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
12. Veszedelem van bensejében, s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
13. Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz {azt} elszenvedném, nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl.
14. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
15. A kik együtt édes bizalomban éltünk, az Isten házába jártunk a tömegben.
16. A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba, mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
17. Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
18. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
19. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
20. Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
21. Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre, megszegte az õ szövetségét.
22. A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van, lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
23. Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
24. Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket, a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg, én pedig te benned bízom.

Fejezet 56 ↟↟

1. z éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra, Dávidnak miktámja, mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
2. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem.
3. Ellenségeim minden napon tátognak reám. bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos {Isten.}
4. Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
5. Isten által dicsekedem az õ igéjével, az Istenben bizom, nem félek, ember mit árthatna nékem?
6. Minden nap elforgatják beszédeimet, minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
7. Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
8. Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket.
9. Bujdosásomnak számát jól tudod. szedd tömlõdbe könnyeimet. Avagy nem tudod-é azoknak számát?
10. Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok, így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11. Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
12. Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem?
13. Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal, megadom néked a hálaáldozatokat,
14. Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl, hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában.

Fejezet 57 ↟↟

1. z éneklõmesternek az altashétre, Dávid miktámja, mikor Saul elõl a barlangba menekült.
2. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3. A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, a ki jót végez felõlem.
4. Elküld a mennybõl és megtart engem. meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
5. Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem, emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten. Mind az egész földön legyen a te dicsõséged.
7. Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett, vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem, hadd énekeljek és zengedezzek.
9. Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt.
10. Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
12. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten. Mind az egész földön legyen a te dicsõséged.

Fejezet 58 ↟↟

1. z éneklõmesternek az altashétre, Dávid miktámja.
2. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
3. Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben. a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
4. Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta, tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.
5. Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge, mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
6. A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.
7. Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban, az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram.
8. Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz, ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
9. Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik, mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
10. Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.
11. Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást, lábait mossa a gonosznak vérében.
12. És azt mondja az ember. Bizonyára van jutalma az igaznak, bizony van ítélõ Isten e földön.

Fejezet 59 ↟↟

1. z éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja, midõn {embereket }külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
2. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem, a reám támadóktól ments meg engemet.
3. Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet,
4. Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek, a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram.
5. Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek {ellenem}. serkenj fel elõmbe és lásd meg {ezeket.}
6. Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel. Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
8. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak. hisz, {úgy mond}, kicsoda hallja meg?
9. Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10. Hatalmá{val szemben} te reád vigyázok, mert Isten az én váram.
11. Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem, látnom engedi Isten az én ellenségeim {romlását.}
12. Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék, bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk.
13. Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben, mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14. Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek, és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16. Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet, mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
18. Én erõsségem. Te néked éneklek, mert Isten az én váram. õ az én kegyelmes Istenem.

Fejezet 60 ↟↟

1. z éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja,
2. Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal, és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
3. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket, megharagudtál, hozz vissza minket.
4. Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad, építsd meg romlásait, mert megindult.
5. A te népeddel nehéz dolgokat láttattál. bódító borral itattál minket.
6. Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
7. Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid. segíts jobboddal és hallgass meg minket.
8. Az õ szent helyén mondotta Isten. Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét.
9. Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma. Júda az én törvény-rendelõm.
10. Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat, te Filisztea nékem örülj.
11. Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
12. Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13. Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
14. Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.