〒 2026, Zsoltárok (101-125), The Tikun Project

Fejezet 101 ↟↟

ávid zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek, te néked zengek éneket, Uram.
Gondom van a tökéletes útra. mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
Nem vetem a szemem hiábavaló dologra, a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm. nincs köze hozzám.
A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.
A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.
Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak, a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível, a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt.
Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.

Fejezet 102 ↟↟

nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád.
Ne rejtsd el a te orczádat tõlem, mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet, mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem, még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz, olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
A te felindulásod és búsulásod miatt, mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre {áll.}
Te kelj fel, könyörülj a Sionon. Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról, a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, {és} hogy feloldozza a halálnak fiait.
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Ezt mondám. Én Istenem. Ne vígy el engem az én napjaimnak felén, a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig {tartanak.}
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Azok elvesznek, de te megmaradsz, mindazok elavulnak, mint a ruha, mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.

Fejezet 103 ↟↟

Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, {és} megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Megismertette az õ útait Mózessel, Izráel fiaival az õ cselekedeteit.
Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.
A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.
Mert õ tudja a mi formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.
De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain,
Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.
Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.
Áldjátok az Urat minden õ serege. õ szolgái, akaratának teljesítõi.
Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén. Áldjad én lelkem az Urat.

Fejezet 104 ↟↟

ldjad én lelkem az Urat. Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot,
A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain,
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között,
Megitassák a mezõnek minden állatát, a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából, a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál, és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált,
A melyeken madarak fészkelnek. az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására, a napot, a mely lenyugovását tudja.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai,
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek,
Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
Mily számtalanok a te mûveid, Uram. Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Ez a nagy és széles tenger. Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók, apró állatok nagyokkal együtt.
Amott gályák járnak {s} czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
Adsz nékik {és} õk takarnak, megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Elfordítod orczádat, megháborodnak, elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Legyen az Úrnak dicsõség örökké, örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben,
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az, megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Éneklek az Úrnak egész életemben, zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok.
Legyen kedves néki az én rebegésem, örvendezem én az Úrban,
Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé. Áldjad én lelkem az Urat, dicsérjétek az Urat.

Fejezet 105 ↟↟

agasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
Dicsekedjetek az õ szent nevével, örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Kivánjátok az Urat és az õ erejét, keressétek az õ orczáját szüntelen.
Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett, jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva, oh Jákóbnak, az õ választottának fiai.
Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre {kihat} az õ ítélete.
Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké, az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen,
A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
Mondván. Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és {mintegy }zsellérek abban,
És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez.
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, {mondván.}
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok.
Mikor éhséget idéze elõ a földön, {és} a kenyérnek minden botját eltöré,
Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el,
A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt,
Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán,
Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, {és } álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette {azt, }és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
Földjük békáktól hemzsege, {még} a királyuk termeiben {is.}
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, {és} lángoló tüzet a földjökre.
És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze {õket,} és tüzet, hogy világítson éjjel.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a {melyet tõn} Ábrahámnak, az õ szolgájának.
Kihozá azért az õ népét örömmel, {és} az õ választottait vígassággal.
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 106 ↟↟

icsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
Boldog, a ki megtartja a törvényt, {és} igazán cselekszik minden idõben.
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért, jõjj el hozzám szabadításoddal,
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, {és} örvendezhessek néped örömében, hogy dicsekedjem a te örökségeddel.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt, bûnösök, gonoszok valánk.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl, kimentette õket ellenség kezébõl.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
És hittek az õ beszédeinek, {és} énekelték az õ dicséretét.
Hirtelen elfeledék cselekedeteit, nem várák az õ tanácsát.
Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
És megadá nékik, a mit kivántak, és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
Felcserélték az õ dicsõségöket. ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
Gondolta, hogy kipusztítja õket, de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse {õket.}
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában,
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
Ekkor felállott Fineás és ítélt, és a csapásnak vége lõn.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
És ártatlan vért ontának. fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt.
Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat,
És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja. Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 107 ↟↟

agasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
{Ezt} mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl,
És a kiket összegyûjtött a {különbözõ} földekrõl. napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
Bujdostak a pusztában, a sivatagban, lakó-város felé utat nem találtak vala.
Éhesek és szomjasok valának, lelkök is elepedt bennök.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból megmenté õket.
És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember{ek} fiai iránt való csodadolgaiért,
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval.
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal,
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták,
Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal. elestek és nem volt segítségök.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember{ek} fiai iránt való csodadolgaiért,
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé.
A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban. sanyarúságukból kiszabadította õket.
Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember{ek} fiai iránt való csodadolgaiért,
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel.
A kik hajókon tengerre szállnak, {és} a nagy vizeken kalmárkodnak,
Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének, lelkök elolvada az inségben.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember{ek} fiai iránt való csodadolgaiért.
És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében.
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá,
Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét.

Fejezet 108 ↟↟

nek. Dávid zsoltára.
Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek, az én dicsõségem is {kész.}
Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt.
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között.
Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod.
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön.
Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem.
Az õ szentélyében szólott az Isten. Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség.
Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket.

Fejezet 109 ↟↟

z éneklõmesternek, Dávidé, zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki, még az imádsága is bûnné legyen.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek {eledelt.}
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson {iránta,} és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin.
Veszszen ki az õ maradéka, a második nemzedékben töröltessék el a nevök.
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék.
Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt, és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért, mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor, ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
Sõt gyalázatossá lettem elõttök, ha látnak engem, fejöket csóválják.
Segíts meg engem, Uram Isten, szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed {munkája} ez, hogy te cselekedted ezt, Uram.
Átkozzanak õk, de te áldj meg. Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe.
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette.
Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Fejezet 110 ↟↟

ávidé, zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak. Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, {mondván.} Uralkodjál ellenségeid között.
A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben, hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.
Megesküdt az Úr és meg nem másítja. Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Az Úr a te jobbod felõl, megrontja az õ haragja napján a királyokat,
Ítéletet tart a nemzetek között, telve lesz holttestekkel, összezúz messze földön minden fõt.
Az út mellett való patakból iszik, ezért emeli fel az õ fejét.

Fejezet 111 ↟↟

ícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívbõl. az igazak környezetében és a gyülekezetben.
Nagyok az Úrnak cselekedetei, kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak, kegyelmes és irgalmas az Úr.
Eledelt ad az õt félõknek, megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.
Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.
Kezeinek cselekedetei hûség és igazság, minden õ végzése tökéletes.
Megingathatlanok örökké és mindvégig, hívségbõl és egyenességbõl származottak.
Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre, szent és rettenetes az õ neve.
A bölcseség kezdete az Úrnak félelme, jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja, annak dicsérete megmarad mindvégig.

Fejezet 112 ↟↟

icsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, {és} az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
Hõs lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik.
Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben. {attól a ki} irgalmas, kegyelmes és igaz.
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad, dolgait pedig igazán végezi.
Mivelhogy soha sem ingadoz. örök emlékezetben lesz az igaz.
Semmi rossz hírtõl nem fél, szíve erõs, az Úrban bizakodó.
Rendületlen az õ szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
Látja {ezt} a gonosz és dühöng, fogait csikorgatja és eleped, a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Fejezet 113 ↟↟

icsérjétek az Urat.
Dicsérjétek az Úrnak szolgái. dicsérjétek az Úrnak nevét,
Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké.
Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve.
Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett, dicsõsége túl van az egeken.
Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön,
A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,
Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé,
A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 114 ↟↟

ikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül.
Júda lõn az õ szentséges {népe} és Izráel az õ királysága.
A tenger látá õt és elfutamodék, a Jordán hátrafordula.
A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,
A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

Fejezet 115 ↟↟

em nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért.
Miért mondanák a pogányok. Hol van hát az õ Istenök?
Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Szájok van, de nem szólanak, szemeik vannak, de nem látnak,
Füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak,
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, {és} mindazok, a kik bíznak bennök.
Izráel. te az Úrban bízzál, az ilyenek segítsége és paizsa õ.
Áronnak háza. az Úrban bízzál, az ilyenek segítsége és paizsa õ.
A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok, az ilyenek segítsége és paizsa õ.
Az Úr megemlékezik mi rólunk {és} megáld {minket}, megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 116 ↟↟

zeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem, nyomorúságba és ínségbe jutottam.
És az Úrnak nevét segítségül hívám. Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet.
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Az Úr megõrzi az alázatosokat, én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól {és} lábamat az eséstõl.
Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
Hittem, azért szóltam, {noha} igen megaláztatott valék.
Csüggedezésemben ezt mondtam én. Minden ember hazug.
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
Uram. én bizonyára a te szolgád vagyok, szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 117 ↟↟

icsérjétek az Urat mind, ti pogányok, magasztalják õt mind a népek.
Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat.

Fejezet 118 ↟↟

agasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme.
Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme.
Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme.
Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott {és} tágas térre {tett} engem az Úr.
Velem van az Úr, nem félek, mit árthat nékem ember?
Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.
Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.
Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket.
Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket.
Körülvettek engem, mint méhek, eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket.
Igen taszítottál engem, hogy elessem, de az Úr megsegített engem.
Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.
Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban. Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett.
Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott, az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett.
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit.
Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át engem a halálnak.
Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon {és} dicsérjem az Urat.
Ez az Úrnak kapuja, igazak mennek be azon.
Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél.
A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett.
Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt.
Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vígadjunk ezen.
Oh Uram, segíts most, oh Uram, adj most jó elõmenetelt.
Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok.
Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
Istenem vagy te, azért hálát adok néked. Én Istenem, magasztallak téged.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

Fejezet 119 ↟↟

oldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, {és} teljes szívbõl keresik õt.
És nem cselekesznek hamisságot, az õ útaiban járnak.
Te parancsoltad {Uram,} hogy határozataidat jól megõrizzük.
Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére.
Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra.
Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
A te rendeléseidet megõrzöm, soha ne hagyj el engem.
Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Teljes szívbõl kerestelek téged. ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Áldott vagy te, Uram. Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
Gyönyörködöm a te rendeléseidben, a te beszédedrõl nem feledkezem el.
Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat.
Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is, a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
A te bizonyságaid én gyönyörûségem, {és} én tanácsadóim.
Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem, taníts meg a te rendeléseidre.
Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról.
Sír a lelkem a keserûség miatt, vigasztalj meg a te igéd szerint.
A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem.
Az igazság útját választottam, a te ítéleteid forognak elõttem.
Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz, Uram, ne hagyj megszégyenülni.
A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet.
Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot, a te útadon éltess engemet.
Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek, hiszen jók a te ítéleteid.
Ímé, kivánkozom a te határozataid után, éltess engem a te igazságod által.
És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben.
És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet.
És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
Emlékezzél meg a te szolgádnak {adott} igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál.
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, nem hajlottam el a te törvényedtõl.
Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Uram. a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt. könyörülj rajtam a te igéreted szerint.
Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem, {de} a te törvényedrõl el nem feledkezem.
Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld. taníts meg engem rendeléseidre.
Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala, most pedig vigyázok a te szódra.
Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
A kevélyek hazugságot költöttek reám, {de} én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
Kövér az õ szívök, mint a háj, de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem, oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, {holott} én a te határozataidról gondolkodom.
Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat.
Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod {kivánása} miatt, a te igédben van az én reménységem.
A te beszéded {kivánása} miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván. mikor vígasztalsz meg engem?
Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ, a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
Mennyi a te szolgádnak napja, {és} mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint {élnek.}
Minden parancsolatod igaz, csalárdul üldöznek engem, segíts meg engem.
Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Uram. örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
A te ítéleteid szerint áll minden ma is, mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, {de} én a te bizonyságaidra figyelek.
Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom.
Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
Mily édes az én ínyemnek a te beszéded, méznél {édesbb} az az én számnak.
A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Felette nagy nyomorúságban vagyok, Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram. és taníts meg a te ítéleteidre.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha {és} mindvégig.
Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Menedékem és paizsom vagy te, igédben van az én reménységem.
Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
Méltányosságot és igazságot cselekedtem, ne adj át nyomorgatóimnak.
Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem.
Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat.
Ideje, hogy az Úr cselekedjék, megrontották a te törvényedet.
Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, {és} oktatja az együgyûeket.
Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam.
Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat.
A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre.
Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Kicsiny vagyok én és megvetett, {de} a te határozataidról el nem feledkezem.
A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Nyomorúság és keserûség ért engem, {de} a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló, oktass, hogy éljek.
Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram. megtartom a te rendeléseidet.
Segítségül hívlak. tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád, a te beszédedben van reménységem.
Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram. Eleveníts meg a te jóvoltod szerint.
Közelgetnek {hozzám} az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
Közel vagy te, Uram. és minden te parancsolatod igazság.
Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem, mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el.
Te perelj peremben és ments meg, a te beszéded szerint eleveníts meg engem.
Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
Nagy a te irgalmasságod, Uram. A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, {de} nem térek el a te bizonyságaidtól.
Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem, a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem.
A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem, {de} a te igédtõl félt az én szívem.
Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
A hamisságot gyûlölöm és útálom, a te törvényedet szeretem.
Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Várom a te szabadításodat, oh Uram. és a te parancsolataidat cselekszem.
Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
Oh Uram. hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé, tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Jusson elõdbe az én imádságom, a te beszéded szerint szabadíts meg engem.
Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam.
Uram. vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam.
Tévelygek, mint valami elveszett juh. keresd meg a te szolgádat, mert a te parancsolataidat nem felejtettem el.

Fejezet 120 ↟↟

rádicsok éneke.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól {és }a csalárd nyelvtõl.
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?.
Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom.
Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel.
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra {készek.}

Fejezet 121 ↟↟

rádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te õrizõd.
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje.
Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.

Fejezet 122 ↟↟

rádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem. Menjünk el az Úr házába.
Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem.
Jeruzsálem, te {szépen} épült, mint a jól egybeszerkesztett város.
A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért, legyenek boldogok a téged szeretõk.
Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam. béke veled.
Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked.

Fejezet 123 ↟↟

rádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó.
Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére. úgy {néznek} szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk.
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk. Mert igen elteltünk gyalázattal.
Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

Fejezet 124 ↟↟

rádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek.
Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk,
Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk,
Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.
Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául.
Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

Fejezet 125 ↟↟

rádicsok éneke.
A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.
Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal.
A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel, békesség legyen Izráelen.